Mi lenne, ha nem kéne menekülnöd a kamera elől?
Családi fotózásokra szabva
Először is…
NEM veled van a baj.
A kamera előtti kényelmetlenség érzése egy reakció egy olyan helyzetre, ahol folyamatosan figyelnek, rögzítenek, és nincs teljes kontrollod.
Ráadásul ezt a folyamatos figyelmet egy vadidegentől kapod, akit életedben először látsz.
(Belegondoltál már abba, hogy amikor egy családnak egy fotós beválik, akkor nagy százalékban a következő fotózásra is a ”bevált” fotóst kérik fel? Vajon miért?
Erre egy másik blog keretein belül írok majd :))
Vegyünk szemügyre néhány olyan tudatos dolgot, ami segíthet, abban, hogy az emlékőrzés, maga a fotózás órája feszengés mentesen, egy jó élmény legyen.
1.
Ne akarj mindenáron tökéletesen kinézni
Észrevettem, hogy sokaknak okoz belső feszültséget az, ha csak és kizárólag a külsejével foglalkozik
(hogy áll a ruha, a haj, a smink, az arckifejezés).
Lehet, hogy én vagyok túl szentimentális, de hiszem azt, ha valaki egy családi fotózásra adja a fejét,
akkor a CÉL nem az, hogy a lehető legszebb ruhában, frizurában láthassa viszont magát a nappali falán.
Nyilván van erre fotós stílus, van szakmabeli, aki kifejezetten erre épít, hogy a külső megjelenés
nem ér kevesebbet - sőt! -, mint maga a megörökíteni kívánt érzelem.
Az én fő célom pont az igazi érzelmek kimutatását lencsevégre kapni.
Miért?
Mert 15 év múlva, mikor ránézel ezekre a fotókra, hidd el, csak a 3. gondolatod lesz az a megállapítás, hogy hogy néztél ki éppen akkor.
TIPP:
Legyen a fő fókuszod inkább azon, hogy milyen KAPCSOLÓDÁST szeretnél viszontlátni a szeretteiddel a képeken.
Kik vagytok ti? Milyen az energiátok? Hagyd, hogy mindenki önmaga lehessen, mert az érzelmek láthatósága már maga egy felbecsülhetetlen érték (lesz örökké).
2.
Próbálj a lehető legkevesebbet pózolni
A póz(olás) egy felvett, kívülről jövő cselekvés. Azért csinálod, mert ezzel is oldod magadban a feszültséget, illetve az évek alatt kialakult benned egy
meggyőződés arról, hogy neked milyen pózok állnak a legjobban, milyen beállításokat szeretsz viszontlátni magadról.
Amikor pózolsz, valójában ez zajlik benned:
„Így nézz rám. Így vállalható vagyok.”
Viszont miközben arra figyelsz, melyik testrészedet hogy tartsd, elszakítod saját magad a valódi, őszintén megélhető, érzelmes pillanatoktól.
A figyelmed elkalandozik ilyenekre:
„Hogy áll a kezem?”
„Jó ez az oldalam?”
„Így biztos jobb?”
Ez egy úgynevezett önmegfigyelő üzemmód.
Ilyenkor az idegrendszered nem ellazul, hanem figyel és korrigál.
Ezért tűnhetnek a pózolt képek gyakran:
merevnek
távolságtartónak
„szépnek, de üresnek”
TIPP:
Mozogj! Hagyd, hogy maga a szituáció, a történés, alakítsa a tested
(és ne izgulj, a fotós ha kell, akkor utánatok fut, minden fontos pillanat el lesz kapva)!
Mit eredményez ez?
Valóságot. ÉRZELMEKET!!!! Olyan őszinte, igazi pillanatokat láthatsz meg ezáltal,
mint amiket a hétköznapokban is megélsz,
csak épp azt senki nem fotózza le.
3.
Fogadd el, hogy ebben a helyzetben nem irányíthatsz mindent
Bízz a fotósban!
Valószínűleg, nem véletlenül az ő kamerája előtt állsz.
Ugyan nem te választod a pillanatot, a szöget, a fényt, de kiválasztottad magát a fotóst valamiért.
Ha előzetesen megismerted a munkáit, és tudsz azonosulni a látásmódjával, a stílusával, akkor nincs mitől félned,
hiszen pont olyan jellegű fotókat kapsz kézhez, mint amilyenre számítasz.
TIPP:
Próbálj arra reagálni, ami épp történik!
Fogalmazd meg magadnak, hogy milyen hangulatot szeretnél magatok köré és engedd bele magad az érzésbe, és bízd rá magatokat a fotósra!
4.
Szánj időt a komfortra
- ha van erre lehetőséged -
Attól nem leszel nyugodt, mert magadban azt gondolod hogy „készen állsz”.
Egy fotózásnak nem is lehetne csak ennyivel nekiállni, hogy “na, jöhet, essünk túl rajta”.
KELL IDŐ!
Kell idő, hogy az idegrendszered megnyugodjon, hogy tudja azt, hogy biztonságban van.
Hogy akinek a kamerája elé odaállsz, arról tudd, hogy nem egy futószalagon viszi a családod
(persze ha extrém extrovertált vagy és bárkivel bármikor is könnyen belekerülsz a mood-ba,
akkor ez a blokk nem neked szól. Tapasztalataim alapján biztosan mondhatom,
az ilyen személyiséggel megáldott ember igen ritka. Főleg egy fotózás szituációjában).
Hogy a kiválasztott fotós, nem siet sehova és számára ugyanolyan fontos az, hogy az első 15 percet arra szánja, hogy oldja a benned lévő feszültséget, úgy, ahogy neked/nektek
kényelmes.
Az elmúlt több mint 1 év végére azt éreztem, hogy számomra a “dirrdurr” 1 órás stúdiós fotózásból hiányzik valami.
Ez nem más volt, mint a jó öreg komfort érzése.
Nem, nem a saját komfortom, hanem annak a komfortja, amit azzal érek el egy családnál,
hogy időt szánok rájuk. Időt adok nekik, a szituációnak, az érzéseknek, az ismerkedésnek…
Egy étterembe is ha besétálsz, és leülsz az asztalhoz, nincs az első 5 percben eléd rakva az étel.
Rákészülsz. Már otthon várod azt, hogy ott lehess. Az étel kiválasztása, a jó beszélgetések, ahogy új ízeket ismerhetsz meg, az evés öröme, az étterem miliője… MAGA AZ EGÉSZ FOLYAMAT!
Valahogy így szeretném én is a hozzám emlékőrzés céljából érkező családokat fogadni, várni.
Biztosítani azt, hogy a fotózás folyamatában teret adok annak, hogy egy kicsit asszimilálódjunk, mindenki megbarátkozzon azzal, hogy az elkövetkezendő 1-1,5 órában a folyamatos figyelmem rajtatok van.
TIPP:
Készülj fejben!
Vizualizáld magadban!
Képzeld el az egészet! Képzeld el, hogy jó hangulat van, hogy nem feszengesz azon,
hogy a gyerekek jól viselkedjenek, hogy apának mennyire nincs affinitása fotózkodni, hogy maga a fotós kedves és bízol benne.
Megérdemled, hogy emlékezz! Te vagy az, akiről egész évben alig van olyan kép, amin rajta van…
Ez az alkalom igenis legyen olyan, amilyennek elképzeled!
A helyszínen én abszolút azon leszek, hogy még inkább oldjam benned a kétségeket, az izgalmat és adunk időt annak, hogy a család
minden tagja jól érezze magát. De ha épp nincs mindenki mosolygós kedvében, akkor se feledd:
Az én fő célom a valóság, nem a mesterkélt, mosolyt kicsikart Instagram “kompatibilis” világ kreálása.
Abból dolgozunk, ami TE vagy, és ami TI vagytok családként, és megígérem, hogy gondoskodom arról, hogy ne csak egy púp a hátatokon legyen az az alkalom, aminek az eredményét az unokáid csillogó szemekkel, őszinte kíváncsisággal fognak lapozgatni.
Az általam felsorolt tippek nyilván nem teremtenek AZONNALI biztonságot benned, de segítenek, hogy a figyelmed szépen fokozatosan az érzelmi reakciók irányába terelődjön és olyan fotók készüljenek, amikben megbújik a valóság.
